1944 őszén a plébánia udvara majdnem minden este tele van menekülő kocsikkal, Bácskából az előre nyomuló orosz hadsereg elől menekülnek . Ezen a télen a falu mint hadtáp terület működött, tele van német és magyar katonákkal.

Az oroszok 1945 évi előnyomulásuk idején nem Keszthely felől, hanem Zalaszántó felől érkeztek a falu alá, amelyet egy fél napig tartó harcok után el is foglaltak. Ekkor nagycsütörtök napja volt. A helyi harcok és bombázások során néhány ház leégett illetve összeomlott. Az elpusztult házak tulajdonosai voltak: Kovács Á Lajos, Albert László, Salamon Gyula, Torzsa Sándor, Szalay Zs Károly. A németek Nemesbük irányába vonultak el és a hegy felől jó ideig lőtték a falut. Az orosz hadsereg átvonulása idején a plébánia épülete egy hétig orosz kórház volt. A plébános nem is lakhatott ez időszak alatt benne. Ez időszak alatt tűnt el a templom láda és az 1777-es Visitatio Canonica okmánya.

A háború a templomban is meghagyta nyomait. A templomnak egy ablaka sem volt ép. A közeli híd felrobbantása még az ablak vaskeretét is kivágta. Az orgona hasznavehetetlenné vált, a kórus felett veszélyesnek látszó boltozat és falrepedés keletkezett. A keleti külső falról a vakolat lehullott. A tetőn kisebb hiányok voltak. A két híd felrobbantás következtében a közeli házak is megrongálódtak. Kettő teljesen össze is omlott. Az egyik Parrag Károly fűszeresé, a másik pedig Salamon Lajos földművesé.



A plébánia irattárában található egy körlevél a földművelés-, kereskedelmi minisztertől, amely 1850-ben kelt.E levélben a miniszter a következőket írja: " Oláh ország felől hazánk határai felé cholera járvány közeledik.Az Oláh fejedelemségekben uralkodó járványos Cholera mibenlétének megvizsgálása végett, általam kiküldött orvosok visszatérvén, jelentésükből kitűnik, - hogy e járvány szelidebnek és kevésbé veszélyesnek tűnik az 1831 - be dühöngött choleranál. Mivel azonban ugyan ezen orvosi jelentésekbül az is kiviláglik, hogy a betegség hazánk felé veszi irányát, sőt annak már némi előjelei már a határokon is mutatkozván, szükségesnek látom nagyméltoságodat- (itt a püspökről van szó ) - felkérni, hogy a megyében lévő lekészeit oda utasítani méltóztasék, miszerint a choleranak kezelgetésekor a népet az egyházi szószékbül, mint azt a társalgás utján az ide mellékelt orvosi utasítás elvei szerint az e járvány ideje alatt követendő, célszerű életmód, úgy a beteg ápolása, azokkal bánásmód iránt is felvilágosítani, a netalán támadható előítéleteket eloszlatni a kedélyeket lehetőleg megnyugtatni iparkodjanak."A levél továbbiakban kitér arra, hogy a plébánián milyen gyógyszereket kell tartani: alkoholt, és különböző gyógyfüveket. Nem volt szabad különbséget tenni a "cholerában és más betegségekben szenvedők" között. A lelkivigaszt mindenkinek egyformán kellett nyújtani.A halottak kiharangozásával kapcsolatban a miniszteri levél a következőket írja: "Ha a halálozás esetei szerfölött szaporodnának, minden halottért együttvéve naponként, csak egyszer egy bizonyos időben harangoztassanak, nehogy az igen gyakran megkonduló harangszó a lakosokat folytonos rémülésbe tartsa".Karmacson a kolera járvány 1855 július 25- től szeptember végéig szedte áldozatait. Ez időszak alatt 93 fő halt meg kolera járványban.

BOTKA Mihály   

BOTKA Mihály, névedi (Karmacs, 1823.-Zalaegerszeg, 1871. aug. 18.) országgyűlési követ, alispán. Régi zalai nemesi família sarja. A család régebbi tagjai a szántói és széplaki, újabb hajtásai a névedi nemesi előnevet viselték. Családjából sokan viseltek hivatalt Zala megyében. A családi hagyományt követve ő is a közigazgatási hierarchiában keresett érvényesülést. Már 21 évesen alszolgabíró a kapornaki járásban. Itt 1844. június 10. és 1847. június 14. között szolgált. Az 1861. évi országgyűlésre a Felirati Párt színeiben, a tapolcai járásban megválasztották követnek. A következő ciklusban 1865 és 1868 között ismét a tapolcai járást képviselte, most már Deák-párti honatyaként. Egyúttal 1865. október 9-étől 1867. május 6.-ig Zala vármegye első alispánja. Haláláig a Zalamegyei Gazdasági Egylet elnöke volt. A korabeli újságok szomorúan közölték, hogy Névedi Botka Mihály, Zalamegye egykori első alispánja s a tapolczai választó kerület két ízbeni képviselője, általánosan tisztelt és becsült hazafi meghalt… Tetemét a karmacsi családi sírboltba helyezték. M.: B.M. Zalamegye tapolczai kerület képviselőjének 1867. évi július hó 30-án választóihoz tartott beszéde. Pest, 1867. I.: Meghívás. = Zala-Somogyi Közlöny, 1864. november 20. - Hírek. = Zala-Somogyi Közlöny, 1871. aug. 
 

                         


Az eredeti iratok tulajdonosa Rumi L Ferenc, akinek köszönöm, hogy megosztotta velünk.